A spenót élettani jelentősége.

Élettani jelentősége a magas vitamin, ásványi só és nyomelem tartalmában keresendő. Spenót kitűnő forrása a következő anyagoknak: K-vitamin, A-vitamin-, mangán-, folsav, magnézium, vas, C-vitamin, B2-vitamin, kalcium-, kálium-, és B6-vitamin, élelmi rostok, réz, növényi fehérjék, foszfor, cink és E-vitamin. Ezen kívül ismert forrása az omega-3 zsírsavaknak, niacinnak, és szelénnek. A spenót leveleiben továbbá triterpén-szaponinok, oxálsav, nitrátok találhatók.  

 A levél szárazanyag-tartalmának 30%-a fehérje. 

Az ásványi sók közül kiemelkedik magnézium-, a kálium- és a kalciumtartalma, viszont foszforból az átlagosnál kevesebbet tartalmaz. Ezek a tulajdonságai a csontképzésben nagy jelentőséggel bírnak. Nyersrosttartalma 0,6% körül ingadozik, mennyiségét és környezeti tényezők számottevően befolyásolják, ennek csaknem a fele jól emészthető. A vitaminok közül az A- és C-vitamin-tartalma nagy, bár az utóbbi nagy része főzéskor elbomlik. A talajtól függően nagy mennyiségű vasat tartalmazhat, azonban ennek nagy része nehezen felszívódó formában van jelen, és az oxalátok is gátolják a felszívódását.

Leggyakrabban főzeléknövényként vagy salátaként használják fel, iparilag pedig klorofill előállítására. A leveléből készült szerek az emésztésre (a hasnyálmirigy-elválasztásra és az epeképződésre) jó hatással vannak, valószínűleg a szaponinok miatt. Igazoltan hatékonyan segíti a csontritkulás, vastagbélrák, ízületi gyulladások megelőzését, magas oxalát- és nitráttartalma miatt azonban nem szabad túl sűrűn fogyasztani.

A spenót kiváló folsav (B9 vitamin) forrás. A folsav ajánlott napi mennyisége 0,2 mg egy átlagos felnőtt ember esetében és kiemelt fontosságú a terhes nők esetében a kellő mennyiségű folsav fogyasztása. Már 100 g párolt spenót fedezi a napi folsavbevitel 50%-át.

Kutatások szerint a spenót levelében 13 különböző flavonoid található, melyek jól kiegészítik az antioxidánsok és más daganatellenes hatóanyagok egészségmegőrző szerepét azáltal, hogy csökkentik a sejtek oxidatív károsodását. Több kísérletben alkalmaztak spenótkivonatokat különböző daganatos sejtek kezelésére és bebizonyították, hogy a spenót kivonatai lassítják a gyomorrák sejtek sejtosztódását. A 80-as években New England-ban a mellrák és a spenótfogyasztás közötti összefüggést keresték egy kísérletben. A rendszeresen parajt fogyasztó nők között kimutathatóan alacsonyabb volt a mellrák előfordulásának aránya.

Kockázatok

A spenóttal kapcsolatban szólni kell a zöldségfélék utóbbi években behatóan vizsgált nitrát- és nitrittartalmáról. Humántoxikológiai szempontból a nitrit igen veszélyes, a szervezetben methemoglobinémiát vált ki, ami szélsőséges esetben fulladásos halálhoz vezethet. Egyértelműen kimutatható, hogy a kedvezőtlen klimatikus tényezők (hideg, fényhiány) és a nagy nitrogénműtrágya-adagok együttes hatására megnő a levél nitrát-, illetve nitrittartalma.

A spenót azon kevés élelmiszer egyike, aminek igen magas oxálsav tartalma van. A túlzott oxálsav bevitel számos probléma okozója lehet. Ha az oxalátok túlzott koncentrációban vannak jelen a sejtekben, akkor kristályosodhatnak és vese-, epehólyag problémákat okozhatnak. Ismert továbbá, hogy a túl magas oxálsav bevitel jelentősen csökkenti a kalcium beépülését a csontokba.

A legfrissebb kutatások szerint a parajból kimutatható néhány úgynevezett „goitrogén” más néven strumigén anyag, ami képes befolyásolni a pajzsmirigy működését. Ezek az anyagok képesek a hormon termelődését befolyásolni, illetve a jód szervezetbe történő beépülését akadályozni. Ennek megfelelően a pajzsmirigy betegségben szenvedőknek tanácsos a spenótot mértékkel fogyasztani.

Forrás: http://www.elestar.hu/elelmiszer-lexikon/zoldsegek/spenot/

A spenót a természet ajándéka! Figyeljünk arra, hogy honnan vesszük, látszódjon rajta, hogy friss és lehetőségünkhöz képest fogyasszunk nyers formában :)

Nagy ölelés :)

Iza