2014. szeptember 1., hétfő

A túlsúlyos gyermekek néma kiáltásai.



Hozzákezdtem, hogy leírjam Nektek a quinoa kelkáposzta fasírt receptet, amit ma készítettem de egy teljesen más irányba mentek el gondolataim. Egy olyan téma felé, ami engem nagyon zavar, bánt és szeretném minden nap világgá kürtölni, bízva abban, hogy a túlsúlyos gyerekek szüleihez egyszer elér.

Így kezdtem írni a receptet, aztán jött valami egészen más…

Múlt héten egy igazi felfedező utazásban volt részem. 

Húgom 10 éves kislánya nálunk volt egy hétig, mert festőtáborba vittem minden nap. Csak ajánlani tudom a 6-18 éves gyerekeknek a Rajzszög Kreatív, terápiás alkotóműhelyt, mert hozzá értő, gyerekcentrikus, tapasztalt tanárok mutatják és tanítják meg a gyerekeknek a rajzolás és festészet alap tudnivalóit. Emellett a művészetterápia alkalmazásával kihozzák a gyerekekben rejtőző érzelemvilágot, mellyel önbizalmukat is erősítik. Nagyon jól érezte magát. Kellemes, zöld környezetben, kedves és hasonló értékrendű gyerekekkel töltötte a múlt hetet.

Természetesen teljesen máshogy alakult a napi beosztásom, mint ahogy eddig megszoktam. Ugyanakkor voltak dolgok, amiket ugyanúgy csináltam, bevonva Őt is. Pl. minden reggel egy pohár tisztított víz megivása után jött a zöld turmix. Picit édesebben készítettem; általában tettem bele banánt de használtam salátát, pitypangot és tyúkhúrt is. Utána elvittem a táborba, majd haza. 


Volt 2 órám mikor egy picit az én dolgaimmal foglalkozhattam. Ekkor készítettem pl. a császármorzsát a sport szerelmeseinek fincsiséget. Aztán mentem érte. Felültünk az Erzsébet téren az óriás kerékre, etettünk orrszarvút az állatkertek éjszakáján, stb. Sok-sok program, amit egy keresztszülő-nagynéni egy hétbe megpróbál beilleszteni, hogy a Kicsi leánygyermek jól érezze magát.
Nagyon boldog lennék ha az a játékos de mégis gyerekközpontú napi- és étkezési rendszert, amit itt együtt csináltunk, Anyukája otthon is beépítené a mindennapokban. 

Sajnos nagyon el vagyok keseredve, amiért azt látom, hogy sok kisgyerek jelentős túlsúllyal küzd.
A kicsik nagyon szeretni való, érzékeny kis csodák, tele különböző tehetséggel. Amik csak akkor teljesednek ki bennük ha a szüleik nem nyomják el a gyermekek kíváncsiságát, ha bevonják őket a mindennapokba. Ha elmondjuk neki mi miért van, ha "szánunk" rájuk időt. Legyen akár ez egy együtt elkészített reggeli. A gyerekek, mint a szivacsok, úgy szippantják be az információkat, minden érdekli őket. Tanítsuk meg őket helyesen étkezni, ha mi rossz példát mutattunk eddig ne szégyelljük ezt bevallani magunknak és változtatni ezen.

Azt is tapasztalom, hogy a szülők nem veszik komolyan a gyerekek duciságát. Eleinte cuki de később nagyon komoly lelki és testi problémákat jelenthet az elbagatelizált súlygyarapodás.

NEM ADOM FEL!!! Bízom abban, hogy egyszer a „tehetetlen” túlsúlyos kisgyermekek Anyukája és Apukája meghallja, hogy sokkal több figyelmet kell fordítani a kicsikre!

Túlsúlyos gyermek néma kiáltása.
Nem a gyerek tehet a kövérségéről. Nekik még azt sem kell tudni, hogy ilyen állapot létezik. Nekik még játszani és tanulni kell. Ez az ő dolguk. 

Nem pedig az, hogy orvoshoz és dietetikushoz járjanak, mert az anyukájuk és apukájuk olyan kevés figyelmet fordított rá, hogy évek alatt akár több 10 kg túlsúlyt is felszedett a kicsi. 
Szégyen ha egy szülő azt mondja, hogy „nem tudok a gyerekkel mit kezdeni, ha nem adok neki csokit, veri magát a gyerek, csak az édességtől nyugszik meg, stb. 

Miért hárítják a gyerekre a felelősséget, nem a szülei nevelték? Nem ők veszik meg az édességet, nem ők kapcsolják be a TV-t, ahelyett, hogy társasjátékoznának a kicsivel vagy sétálnának, fociznának egy nagyot a friss levegőn??
Még nagyobb szégyen ha a szülő a homokba dugja a fejét és azt sem ismeri fel, hogy segítség kell. 

Nem kér segítséget!? Ha leesik neki, hogy gond van, ő próbálja kitalálni, hogy hogy fogyókúráztatja majd a gyereket. 1-2 kg-nál ez rendben van, de 10-20 kg-nál könyörgöm ne tegye!!! Vannak ehhez értő szakemberek, kérje ki a tanácsukat. 

Minden az életben amit halogatunk, egyszer utol ér. Azok a szülők, akik nem adnak kellő figyelmet gyerekeiknek, legyen az az étkezés vagy a tanulás, mozgás, stb, ne csodálkozzanak, ha sokkal többel kötik be. Sokkal több időt és pénzt kell áldozni majd „beteg” gyerekeikre, mintha azt időben megtették volna. Magas vérnyomás, étkezési és pszichés zavar, a máj elzsírosodása, egész életen át tartó önbizalomhiány, az iskolatársak csúfolása, a barátkozás elmaradása miatti elmagányosodás és az ebből fakadó egyéb mentális elborulás!!


Ezt akarják kedves Szülők??

A gyerek azt csinálja, mint amit a szüleik. Róluk mintázza szokásaikat, már az anyatejjel magába szívja pl. az anya étkezése által bevitt dolgokat, ízeket. 

Tudják mennyi meló visszakapni mentálisan és fizikailag egészséges gyermekeiket, miután több éven át nem figyeltek oda rájuk eléggé?

Tudják azt, hogy az évek alatt a gyerekük által felszedett több 10 kilót mennyi évbe fog telni, míg a normál súlyra leadja a kicsi?

Tudják azt, hogy gyerekük milyen lelki nehézségeken megy át, mikor tudatosul benne, hogy ő egy kövér gyerek, aki keresné mások társaságát de csak a visszautasítást kapja mindenhol?

Saját szüleik akasztják rájuk a szégyenbélyeget?

Vagy Önöknek is ilyen gyerekkoruk volt és éppen ezt adják át a gyereküknek?

Emlékezzenek vissza miért vállaltak gyereket, miért szülték meg? 
Egy mosolygós, hamvas bőrű, boldog, nevető picit hoztak a világra. Egyes egyedül a szülei felelősek gyermekkori fizikai, és mentális fejlődésükért. Szégyen ha a kifogásokat keresik és a gyerekre kenik az elhízásukat.

Tegyük szívükre a kezüket és legyenek önmagukhoz őszinték, hogy eleget foglalkoznak-e a gyerekükkel és hogy megtettek- e mindent, hogy végül ne az orvosokra kelljen áldozni azt a pénzt és időt, amit a család együtt pl. egy kirándulásra el tudna tölteni, költeni.

Ha segítségre van szükségük, kérjenek! Ez nem szégyen. De nézni, hogy saját gyereküknek, saját maguk ássák a „sírját” és nem tesznek semmit, az igen. A felelősség a szülőké!

Lehet velem egyetérteni vagy nem egyetérteni.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kérlek fogjunk össze! 

Ha Te egészséges életmódot folytatsz, sportolsz, vagy tanultál az egészséges táplálkozásról, add át tudásodat a túlsúlyos gyermekek Szüleinek, hogy észrevegyék a problémát és elinduljanak gyermekükkel az egészség felé vezető úton.  Ne légy rest jelezni Nekik. Ha visszautasítással vagy haraggal találkozol, tudd, hogy az nem Neked szól, hanem saját magára haragszik a Szülő, mert azt hitte, hogy ha homokba dugja a fejét, akkor nem lesz semmi baj. Téved!

Te ne add fel!! Jelezd, támogasd az elhízott gyermekek Szüleit, hogy a Kicsik túléljék! Köszönöm!

Nagy ölelés és szeretet azon Szülőknek, akik nem a fenti szülői mintát mutatják gyerekeiknek és azon Szülőknek akik felismerték, hogy gond van és kértek segítséget, elindultak egy sokkal jobb úton. És azon szülőknek, akik ezt elolvasva elgondolkodnak és ha szükséges megteszik az első lépést és végigmennek az úton gyerekük egészsége érdekében. 


Ehhez kapcsolódó cikkek:
http://www.gyermekevek.hu/m_nagyok/cikk/a_koverseg_a_gyerekek_szemeben_is_szegyenbelyeg


Iza. 

Nincsenek megjegyzések: